Hallgatói vélemények

Magamnak tanulok

Közel 7 éve kezdtem el saját élményeimre és tapasztalataimra támaszkodva segíteni a szoptató anyákat. Önkéntes segítőként, saját kereteimen belül is élmény volt az édesanyákat hozzásegíteni a sikeres szoptatás élményéhez, de hamar rá kellett jönnöm, hogy a korrekt szoptatástámogatás bizony komoly tudomány, amihez rengeteg elméleti és gyakorlati tudásra van szükség.

Ekkor határoztam el, hogy felkészülök az IBCLC vizsgára, hogy többet adhassak a mamáknak. Magam is meglepődtem, amikor először olvastam a vizsga témaköreit és követelményeit: ez a vizsga olyan magas szintű tudást feltételez, amit egyedül, magyar szakirodalmakból megszerezni lehetetlen. Így éveken át autodidakta módon csipegettem a tudásmorzsákat, a vizsga lehetősége pedig távoli álommá halványult.

De ezen a képzésen mégsem csak tudást kaptam, hanem egy új szemléletmódot, ami támogatja az édesanyákat, családokat abban, hogy az általunk átadott hiteles információk birtokában meghozhassák döntéseiket, megtalálják saját útjukat és magabiztos szülők lehessenek. Végül, de nem utolsó sorban rátaláltam egy olyan támogató közösségre, amelyben valóban mindenki egy célért küzd, és legalább olyan lelkesen segítjük egymást, mint a hozzánk forduló családokat.

Molnárné Fórizs Katalin, IBCLC

Segítség a kórházi munkában

Frissen diplomázott védőnőként munkába állni egy olyan intézmény szülészetén, mely az elsők között szerezte meg a Bababarát Kórház címet, nagy kihívást jelentett. Éppen a kollégák hatalmas ismerete és mindennapos gyakorlata, amivel a nálunk megszült édesanyákat és gyermeküket támogatták, ösztökélt arra, hogy én is szélesítsem ismereteimet a szoptatás, az anyatejes táplálás területén.

Eközben találkoztam a Szoptatásért Magyar Egyesülettel és szereztem tudomást a Semmelweis Egyetemen induló képzésről, melyre sok támogatást, biztatást kapva jelentkeztem. Ezúton is köszönet érte mindenkinek!

A képzés nagyon jó hangulatban telt, közvetlen kapcsolatot sikerült kiépíteni mind a csoporttársakkal, mind oktatóinkkal. Hiszen mindegyikünket egy cél vezetett, hogy az anyatejes táplálást a lehetőségeinkhez képest, és néha még egy kicsit azon túl is, támogassuk. Egy-egy hosszúra nyúló képzési nap vagy hétvége után is úgy tért haza az ember, hogy ma is megérte ott lenni, mert sok hasznos információval lettünk gazdagabbak.

A képzés végeztével nemcsak a saját, kórházi védőnői munkámat tudom még magasabb színvonalon teljesíteni, de az ott megszerzett tudásomat most már át tudom adni azoknak a kollégáknak a kórházban és a területen, akiktől korábban én is sok mindent tanultam. Nagyon szívesen veszik az új és szakszerű, tényszerű ismereteket, amiket egy-egy helyi továbbképzés során át tudok nekik adni. Jó azt tapasztalni, hogy már ők is bevezetik a mindennapjaikba azokat az ismereteket, amiket én korábban a képzés során szereztem és azóta hozzájuk is sikerült eljutatnom, eljuttatnunk. Így együttes erővel tudjuk támogatni az édesanyákat a szoptatás, az anyatejes táplálás terén.

Csépke Anikó, IBCLC, kórházi védőnő

Mit adott nekem, védőnőnek a laktációs képzés?

Két gyermek összesen 32 hónap boldog szoptatása és 5 év körzeti védőnői gyakorlat, szívemhez különösen közel a várandós és szoptató édesanyák gondozása rádöbbentett, hogy milyen keveset tudok. Mennyivel hatékonyabban tudnék segíteni a hozzám fordulóknak, ha több tudás lenne a tarsolyomban?

Nagy álmom volt a szoptatási szaktanácsadó (IBCLC) cím megszerzése. Kezdetben a 40 órás tanfolyammal kacérkodtam gondolatban, de mikor megláttam a Védőnő újságban a Semmelweis Egyetem képzését, már nagyon tudtam, hogy ez a cél. Mivel angoltudásom nem túl alapos, a nemzetközi vizsgára való felkészülés elérhetetlennek tűnt korábban. Ez a képzés ennek áthidalásában is hatalmas segítséget jelentett.

Férjem rábeszélésére (a tudás a legjobb befektetés) és támogatásával (a képzés anyagi részében), a pótfelvételi határideje után beküldött jelentkezéssel sikeres felvételt nyertem. Munkahelyemmel sikerült tanulmányi szerződést kötnöm. Anyagilag ugyan nem tudtak támogatni, de munkaidő kedvezményt kaptam a szorgalmi és a vizsgaidőszakra, így a képzési napok, a gyakorlat, a vizsgára készülés és a vizsganapok nem az évi rendes szabadságom terhére mentek.

Már a képzés alatt sikerélményeim voltak. Felismertem, és hatékonyan tudtam segíteni több mellgyulladásnál, járulékos mellszövet okozta duzzanatnál, nehezen beinduló tejtermelésnél, és még sorolhatnám. Magabiztosabban támogattam a szoptatásra felkészülő várandósokat, és a már megszült asszonyokat nemcsak a szoptatásban, hanem a várandósságukban, szülésre felkészülésükben, gyermeknevelési, gondozási kérdésekben, a velük való kommunikációban.

Időközben én magam is megtapasztalhattam a babavárás, szülés, szoptatás újbóli élményét. 2012. január 1-jén megszületett Lonka leánykánk.

Nem is gondoltam volna, hogy ennyi új ismeretet fogok tudni elsajátítani. Rádöbbentem, hogy az eddigi tanulmányaim alatt tanultak töredékei annak, amit tudhatnék a témában. A képzés nemcsak a legfrissebb anatómiai, élettani kutatási eredményekkel ismertetett meg, hanem egy olyan pszichológiai szemlélettel, a kötődő nevelés gyakorlati megvalósításának példáival, amit most 3 gyermekes édesanyaként én is egyre tudatosabban, magabiztosabban tudok alkalmazni.

A szoptatás nekünk sem indult zökkenőmentesen. Sebes mellbimbó, melynek hátterében egy kis nyelvfék lenövés, magasan ívelő szájpad állt. Bőséges tejtermelés, melyet hatékonyan oldottam meg szoptatási testhelyzettel, kezdetben fejéssel, majd blokkokban szoptatással. Összességében magabiztosabban kezeltem a saját nehézségeinket is.

Megkérdezte egyik kolléganőm, hogy ugyan miért van szükség a védőnőn és a szülésznőn kívül még egy szakemberre, a laktációs tanácsadóra?
Nem gondolnám, hogy csupán egy külön szakembercsoport jelent meg ezáltal. A szoptató anyákkal, anyatejes babákkal foglalkozó szakemberek továbbképzési lehetősége is egyben ez a képzés, a nemzetközi IBCLC-cím elnyerésével.

Köszönöm a lehetőséget a képzést létrehozóknak, az oktatóknak! Köszönet a munkahelyemnek, a kolléganőimnek! Nem utolsó sorban hálás köszönet a családomnak!

Bognár Krisztina védőnő, IBCLC, 3 gyermekes édesanya

“Ez az, amit én akarok!”

Két gyerek, a munka és a háztartás mellett nem igazán akartam komolyan tanulni. De amikor megtudtam, hogy a Semmelweis Egyetem Laktációs szaktanácsadói képzést indít, felcsillant a szemem: ”Ez az, amit én akarok!” Aztán elkezdtem higgadtan gondolkodni: tanulni, vizsgázni, egy évig havonta 2 napot az egyetemen tölteni nem kis feladat a számomra. Alaposan átgondoltuk, átbeszéltük a családban, és belevágtam: elmentem felvételizni!

Itt ért az első kellemes meglepetés: barátságos hangulatban kérdezgettek mindenféle dologról a leendő oktatóim, köztük a szoptatásról is! Ma már tudom, hogy mennyire fontos ez a rosta, hogy igazán elkötelezett hallgatókkal dolgozzanak!

Nagy izgalommal vártam az első képzési hétvégét. Több mint húszan voltunk a kezdéskor: különböző életkorban, különböző szakmákból (ami engem nagyon meglepett). Nagyon jó volt ez a vegyes társaság, hiszen nagyon sok saját élményt beszéltünk át, amikor érvényesülhettek a különféle szempontok és szemléletek.

Korábban azt gondoltam, hogy elég sok mindent tudok a szoptatásról, hiszen aktív védőnő vagyok. De a képzés során lépten-nyomon „aha”-élményem volt: megtanultam, hogy egy-egy szoptatási tanács miért nem volt jó vagy egy ösztönös megérzés miért is lett sikeres.
Izgalmas volt megtudni a gyakorlati tanácsok anatómiai, élettani, evolúciós vagy szociális hátterét.
Természetesen a részletes anatómiai és élettani alapokra (ahol szintén sok újat tanultam) ráépült a csecsemő szükségleteinek megismerése vagy az anyai betegségek szoptatást érintő kérdései. Számomra nagyon hiteles volt, hogy minden egyes témához tudtak az oktatók saját praxisból példát hozni. Hogy ha kérdeztünk mindig alapos válaszokat kaptunk példával megerősítve! A legújabb tudományos eredmények ismeretét jól kiegészítette a lélektani változások megismerése, megértése.

Rendkívül hasznos volt, hogy a terepgyakorlatok során tapasztalt kolleganőktől leshettük el a tanácsadás apró fortélyait vagy hogy oktatóink újszülött osztályos gyakorlatok során felügyelettel gyakoroltatták be az elméletben megtanult laktációs segítségnyújtás elméleti és gyakorlati kérdéseit. Jó volt olyan emberektől tanulni, akik maguk is végezték ezt a kiemelkedően fontos feladatot!

Önmagam megismeréséhez is nagyban hozzájárult ez a képzés: a kiscsoportos foglalkozások során megértettem saját érzéseimet és megtanultam elfogadni mások érzelmeit, döntéseit. Akár oktató, akár tanuló színesítette egy-egy példával az oktatást, érezhetően a segítségnyújtás volt az elsődleges szempont!
Nem mellékesen az oktatási napokat mindig nagyon vártam, mert jó hangulatban teltek és feltöltődve tudtam haza érkezni!

Büszke vagyok rá, hogy egy ilyen fantasztikus emberekből álló közösség tagja lehetek!

Árokszállási Gyöngyi, IBCLC, védőnő