Vissza az anyatejes tápláláshoz. Hogyan változtatta meg a világot a WHO Kódex?

Szerző: dr. Fodor Klaudia Franciska 

Lektor: Juhászné dr. Kun Judit

A 20. század közepén a csecsemőtápszer-ipar agresszív terjeszkedésbe kezdett. Ápolónőnek öltözött ügynökök és félrevezető reklámok hitették el az anyákkal, hogy a tápszer a csecsemőtáplálás modern módja az anyatej helyett. A gyártók azokban az országokban is terjeszkedtek, ahol hiányzott a tiszta víz a tápszer biztonságos elkészítéséhez. Ez az erőszakos marketing csecsemők millióinak megbetegedéséhez és halálához vezetett. A tragédiák nyomán világméretű bojkott indult egy tápszergyártó céggel szemben. A vállalat túlélte a botrányt, és máig világ egyik legnagyobb tápszergyártója. Úgy hívják: Nestlé.

A botrány rámutatott arra, hogy a tápszerpiacot szabályozni kell a globális közegészségügy védelmében. Ez vezetett el ahhoz, hogy a WHO 1981-ben elfogadta Az anyatejet helyettesítő termékek marketingjének nemzetközi kódexét. A dokumentum idén 45 éves, aminek apropóján a Szoptatásért Magyar Egyesület cikksorozatot indít. A cikk első részében a WHO Kódex megszületésének drámai körülményeit, valamint a szoptatásvédelem mai, digitális kihívásait mutatjuk be.

1. Amikor a bevétel fontosabb az egészségnél

A történet az 1960-as évek végén kezdett világszerte figyelmet kapni. Afrikában és Ázsiában dolgozó orvosok aggasztó jelenségre figyeltek fel: korábban egészséges csecsemők kerültek kórházba súlyos kiszáradással, fertőzésekkel és alultápláltsággal.

A beszámolókban közös pont volt: ezeket a kisbabákat nem anyatejjel táplálták, hanem tápszerrel.

A csecsemőgyógyászat egyik úttörője, dr. Cicely Williams már 1939-ben figyelmeztetett az anyatej helyettesítésének veszélyeire. Néhány évtized múlva a probléma globális méretű lett.

A második világháború után a multinacionális tápszergyártó vállalatok új piacokat kerestek, és gyors terjeszkedésbe kezdtek Afrika, Ázsia és Latin-Amerika országaiban. A szoptatási arányok drámaian csökkentek: egyes városi közösségekben a korábbi 90 százalék feletti arány 25–30 százalékra esett vissza.

A háttérben nem valódi, szabad választás állt, hanem olyan üzleti gyakorlatok, amelyek befolyásolták az édesanyák döntéseit.

A gyártók képviselői a kórházakban ingyenes tápszermintákat osztottak. Ezek a minták azonban csak addig tartottak ki, amíg az anyatej termelődése megszűnt. A családok így könnyen függő helyzetbe kerültek.

Sok szegénységben élő család kénytelen volt hígítani a drága tápszert. A nem megfelelő higiénés körülmények és a szennyezett ivóvíz pedig súlyos fertőzésekhez, hasmenéses megbetegedésekhez, végső soron pedig a csecsemők halálához vezetett.

2. A „Baby Killer” botrány és a Nestlé-bojkott

A fordulatot 1974 hozta el, amikor a brit War on Want humanitárius szervezet megjelentette The Baby Killer (A csecsemőgyilkos) című tényfeltáró jelentését.

A kiadvány rámutatott arra, hogy a tápszergyártó vállalatok olyan környezetben népszerűsítették termékeiket, ahol a biztonságos elkészítés feltételei sok család számára nem voltak adottak. A probléma nem maga a tápszer létezése volt, hanem az, hogy a marketing figyelmen kívül hagyta a helyi körülményeket és a lehetséges kockázatokat.

A jelentés nemzetközi felháborodást váltott ki. A svájci Nestlé vállalat jogi lépéseket tett, és rágalmazási pert indított azok ellen az aktivisták ellen, akik a jelentést német nyelven „Nestlé tötet Babys” („Nestlé megöli a csecsemőket”) címmel terjesztették.

Az 1976-os bírósági pert az aktivisták elvesztették. Bár a bíróság nem állapította meg a gyártó felelősségét, de kimondta, hogy a Nestlé marketinggyakorlata súlyosan elítélendő volt.

A per új lendületet adott a mozgalomnak. 

1977-ben az Egyesült Államokban civil szervezetek, egyházi csoportok és fogyasztóvédők bojkottot indítottak a Nestlé termékeivel szemben. A bojkott rövid idő alatt több mint tíz országra terjedt ki. A tiltakozás nemcsak a tápszereket, hanem a vállalat teljes termékkínálatát érintette, jelentős gazdasági és társadalmi nyomást gyakorolva a cégre.

1979-ben megalakult az IBFAN (International Baby Food Action Network), amely ma is a csecsemőtáplálással kapcsolatos nemzetközi szabályok betartását figyeli. A szervezet több mint 90 ország civil szervezeteit kapcsolja össze.

3. Megszületik a Kódex és a szoptatás intézményi védelmet kap

A növekvő társadalmi és szakmai nyomás hatására a nemzetközi szervezetek napirendre tűzték a kérdést. A WHO és az UNICEF hosszú előkészítő munka után dolgozta ki azt a szabályozást, amelyet 1981-ben a WHO Közgyűlése elfogadott. Ez lett Az anyatejet helyettesítő termékek marketingjének nemzetközi kódexe.

A Kódex célja, hogy megvédje a családokat és az egészségügyi rendszereket a kereskedelmi érdekek túlzott befolyásától. Alapvető szabályokat határoz meg:

  • Tiltja az ingyenes tápszerminták osztását az édesanyák számára.
  • Korlátozza az anyatejet helyettesítő termékek közvetlen reklámozását a lakosság körében.
  • Védi az egészségügyi dolgozókat attól, hogy a marketing eszközeivé váljanak.

4. Miért fontos ez ma is?

A hetvenes évek tapasztalatai megmutatták, hogy megfelelő szabályozás nélkül a kereskedelmi érdekek könnyen háttérbe szorítják a közegészségügyi szempontokat és a családok érdekeit.

Bár azóta 45 év telt el, a kérdés ma is aktuális. A marketing nagy része átköltözött a digitális térbe. Ma már influenszereken, célzott közösségi média hirdetéseken és rejtett promóciós üzeneteken keresztül éri el a családokat. Hogyan kövesse a szabályozás az új trükköket?

A kérdés ugyanaz maradt:

Kinek a kezében van a döntés? A te kezedben, mint édesanyáéban, vagy egy algoritmuséban?

A WHO Kódex ma is közös védelmünk része. A Szoptatásért Magyar Egyesület is azért dolgozik, hogy a várandós nők és édesanyák ne manipulatív reklámok, hanem hiteles, független és tudományos információk alapján dönthessenek gyermekük táplálásáról.

Mert a szoptatás támogatása és a tiszta tájékoztatás nem üzleti kérdés. A családok egészségéről és a jövőnkről szól.

Tarts velünk cikksorozatunk következő részeiben is, ahol részletesen bemutatjuk, hogyan működik a tápszermarketing, és milyen hatással van a családok döntéseire a mai napig.

Borítókép: AI generált tartalom

Felhasznált források:

  • Minchin, M. (2019). Infant Feeding History.
  • IBFAN (2021). Brief History of IBFAN.
  • War on Want (1974). The Baby Killer.
  • The buildup: Nestlé boycott.
  • WHO (1981). International Code of Marketing of Breast-milk Substitutes.
  • Anttila-Hughes, Fernald, Gertler, Krause, Tsai, Wydick (2018): Mortality from Nestlé’s Marketing of Infant Formula in Low and Middle-Income Countries (National Bureau of Economic Research). A kutatás több mint 2,6 millió csecsemő adatait vizsgálta 38 országban, és azt találta, hogy azokban a háztartásokban, ahol nem volt biztonságos vízforrás, a Nestlé tápszermarketingjének megjelenése után jelentősen nőtt a csecsemőhalálozás. A szerzők becslése szerint a hatás az 1981-es bojkott idején évente mintegy 212 000 többlethalálozással járt. 

Kategória

Megosztás