Sződy Judit
Érettségi után nem vettek föl az egyetemre, így egy évig dolgoznom kellett. Nagy szerencsém, hogy rögtön a mélyvízbe dobott a sors – egy gyermekpszichiátriai osztályon kaptam állást, ahová komoly pszichés problémákkal kerültek be a gyerekek, négy éves kortól. Ott éreztem meg, hogy képes vagyok a segítségkérőre ráhangolódni és tolerálni a másságot.
A következő évtől egyetemre jártam, okleveles pszichológusként végeztem. Az egyetemi évek alatt férjhez mentem, és megszületett az első három gyerekem. Nagyfiamat (1989) még időre szoptattam, hamar kapott kiegészítést, és egy éves korára elválasztódott, a cumisüveg kedvéért, amire nagy nehezen szoktattuk rá (az orvos javaslatára) fél éves kora körül.
A középső fiam (1991) csecsemőkorában került hozzám olyan szakirodalom, ami megingatta az óra – mérleg – fejés módszerbe vetett hitemet. Kilenc hónapos korában ismertem meg a La Leche Ligát. A saját egyre erősödő érzéseim és a liga csoporton hallottak kiegészítették egymást.
Harmadik fiamat (1994) kezdettől fogva igény szerint szoptattam. A szakdolgozatom írása során nyolcvan anyával készítettem interjút szülésről – szoptatásról, ez nagyon megerősített abban, hogy kevésbé az anya alkata, mint a megfelelő szoptatási gyakorlat, a szoptatáshoz kapott segítség számít abban, hogy a szoptatás addig tartson, míg az anyának és gyermeknek egyaránt jó.
Gyes mellett újságíróként dolgoztam, állandó témám az anya-gyerek kapcsolat, a nevelés és a szoptatás volt – és ma is az. Csatlakoztam A „Szoptatásért” Magyar Egyesülethez, ahol lehetőségem volt tapasztalt szakemberekkel együtt dolgozni, hozzáfértem a legfrissebb szakirodalomhoz, és lehetőségem volt külföldi konferenciákon is részt venni.
A MÉRCE Egyesület keretei között dolgoztam a magyarországi szülészeteket felmérő munkában, melynek végeredménye a két Születéskalauz című könyv, ami több ezer családot segített – és azóta is segít – tájékozódni a szüléssel kapcsolatos ajánlások, a szülészeti gyakorlat és a szülés körüli események (pszichés változások, szoptatás stb.) terén.
1999-ben megszületett negyedik gyerekem, aki már élvezhette előzőleg megszerzett tapasztalataim gyümölcsét. A „gyerekezés” mellett továbbra is állandó újságírói munkát végeztem, kismamaklubot vezettem, az Alternatal Alapítvány tanfolyamán tartottam a szoptatásról szóló nap beszélgetését, és egy internetes szolgálat szoptatási tanácsadójaként is dolgoztam. Ezeket a feladatokat továbbra is ellátom, azzal a különbséggel, hogy 2003-ban megszereztem az IBCLC címet, így hivatalosan is szoptatási szaktanácsadónak tekinthetem magam.
Jelenleg a Kismama Magazin főmunkatársa vagyok, munkám során napi rendszerességgel kerülnek elő szoptatással kapcsolatos kérdések, amelyekre – a dolog természeténél fogva – mindig naprakész válaszokat kell adnunk. Mindennapjaim része a telefonos szoptatási tanácsadás – az ország minden tájáról, sőt külföldről is kapok hívásokat. Gyakran szembesülök azzal, hogy a problémát nem telefonon, hanem abban a lakásban, abban a szobában lehet igazán megoldani, ahol az anya szoptatni szokott – ezért, ha szükségesnek látom, és a körülmények engedik, otthonában látogatom meg az édesanyát.
Úgy érzem, hogy munkámban sokat segít az a tárgyi tudás, amit a szoptatásról megszereztem, azok az információk, amiket a szoptató anyáktól kapok, és az a közel tíz év szoptatási tapasztalat, amit magaménak tudhatok.
Honlapom: www.szody.hu