A csecsemők egy része talán alkati érzékenység miatt nehezebben alkalmazkodik a méhen kívüli élet körülményeihez vagy a szülők elvárásaihoz. Gondold végig, valóban reális elvárásokat támasztasz-e a baba viselkedésével kapcsolatban! Olvasd el a sírással kapcsolatban írottakat is! A kicsi baba számára még édesanyja, édesapja jelenti a világot, az ő közelségükhöz ragaszkodik. Elsősorban érzelmekre reagál, ha tehát ideges, feszült vagy, ő is ezt az „adást” veszi.

• Kezdd magaddal! Csinálj valamit, ami megnyugtat, de lehetőleg ne szokj rá a stresszevésre. Helyette jó lehet egy kis tánc a babával, egy jóleső fürdés, séta a szabadban, olvasás a mellkasodra kötött és megnyugtatott babával.
• Ha az előző szoptatás óta eltelt már egy-másfél óra, kínáld meg újból. (Gyakrabban is lehet, ha nálatok ez válik be!) Előfordulhat, hogy kevés volt neki a tej, mert éppen intenzív növekedési szakaszban van, amikor ugrásszerűen nő az anyatejigénye. Ezen csak gyakoribb mellre tétellel segíthetsz, így növelhető a tejmennyiség. Felesleges méricskélni, hogy mennyit szopott, mert a számok nem sokat mondanak, sőt kifejezetten félrevezetőek lehetnek. A csecsemő viselkedése és jelzései (például a sírása vagy éppen elégedettsége), a heti súlygyarapodás (az első négy hónapban legalább heti 14-16 deka) mérvadóak.
• Pólyázd be, vagy tekerd nagy, kötött kendőbe. A jóleső meleg és bebugyoláltság az első két hónapban megnyugtathatja a csecsemőt. A túlmelegedés azonban veszélyes lehet!
• Fektesd csupasz mellkasodra, és simogasd gyengéden, esetleg dúdolj neki egy dalocskát. A szoros testkontaktus egyébként a nap bármely szakában megnyugtatja a babát, éjszaka is!
• Amikor csak célszerűnek tűnik, kösd hordozókendőbe. Függőleges helyzetben tedd bele a kisbabát, nincs szükség fektetésre, sőt, az veszélyes is lehet. Így a bent rekedt böfik és pukik is könnyen távoznak.