A koraszülés rendszerint úgy jön, mint derült égből a villámcsapás. A szülés és az újszülöttgondozás olyan távolinak tűnik, hogy a szülő nő még nem is tudott lelkileg felkészülni az eseményre. Aztán egyszer csak szembe kell néznie a tényekkel: kicsi és törékeny gyermeke kábelekkel és csövekkel teletűzdelve fekszik az inkubátorban, és még hozzáérni is csak kivételesen lehet. Akkor és ott örökkévalóságnak tűnik az az idő, amíg az apróságból egészséges és megfelelő súlyú csecsemő válik, mégsem szabad csüggedni.Fontos, hogy minél előbb próbálkozz a szoptatással, akkor is, ha a kisbabád még a cumisüvegből való szopáshoz is gyenge. Az első kísérletekhez azok a ritka pillanatok a legalkalmasabbak, amikor ébren van. A szopóreflex a magzati fejlődés 26-27. hetében alakul ki, tehát elvileg még sikeresek is lehetnek az első próbálkozások. Általában az a baj, hogy a baba még túlságosan gyenge és elesett ahhoz, hogy bármilyen célirányos tevékenységet folytasson. Hihetetlen, de még ennek ellenére is megérzi, ha az édesanyja tartja a kezében, ellazulva simul oda a tejjel teli mellekhez, és talán még arra is képes, hogy egy-két cseppet lenyalogasson róluk. A koraszülöttosztályokon kiirthatatlanul jelen levő kórokozók jóval valóságosabb veszélyt jelentenek a picire, mint saját anyjának testközelsége, hiszen az anyatej – amit legalább szondán keresztül megkap – ellátja mindazokkal a védőanyagokkal, amelyek az anya szervezete számára ismerős kórokozók ellen termelődnek. Azokban a kórházakban, ahol megengedik, hogy az anya a csupasz mellére fektesse koraszülöttjét (kengurumódszer), azt tapasztalják, hogy a testmeleg, az anya közelsége, simogató keze javítja az apróság oxigénellátottságát, általános állapotát. Ennek ellenére még mindig sok helyen korlátozzák a koraszülött szoptatását, arra hivatkozva, hogy „kifárad” tőle. Ez részben valóban igaz, hiszen a koraszülött még mindentől sokkal hamarabb kifárad, mint időre született társai. Az összehasonlító vizsgálatok azonban ennek ellenére azt igazolták, hogy a szoptatott koraszülött gyarapodása gyorsabb volt, életműködései pedig jobbak, mint azoké a babáké, akik szondán keresztül vagy cumisüvegből kapták az anyatejet. A tejleadó reflex kiváltódása után az anyatej már folyamatosan, szinte szívás nélkül is folyik a mellből, ezért ez a táplálási forma semmivel sem megerőltetőbb a picinek, mint a cumisüvegből ivás.

• Problémát jelenthet az is, ha a mell túlságosan tele van, a bimbóudvar pedig olyan nagy és duzzadt, hogy a kisbaba nem tudja apró szájával rendesen bekapni. Kísérletezz ilyenkor azzal, hogy szoptatás előtt lefejsz egy kevés tejet, azután mutató- és hüvelykujjad közé fogva a bimbóudvart, ügyesen minél mélyebbre tolod a pici szájába. Más okból is célszerű szoptatás előtt fejni egy picit: így a hígabb, vizesebb – hatását tekintve inkább szomjoltó – tejet kifejed, s az a kevés, amit a koraszülött szopik, a sűrűbb, magasabb zsírtartalmú hátsó tej lesz.
• A szoptatás mellett szól az is, hogy a koraszülött babát világra hozó anya teje nem ugyanolyan összetételű, mint ha a baba időre született volna. Több, a növekedéshez szükséges fehérjét, kalciumot és nátriumot, több laktoferrint és immunanyagot tartalmaz, ellenben alacsonyabb a laktózszintje. A zsírok optimális összetétele pedig tökéletes felszívódást biztosít. Az anyatej tehát jobban megfelel a koraszülött igényeinek, mint bármilyen más táplálék.
• Ha a baba állapota eleinte nem teszi lehetővé a szoptatást, ügyelj arra, hogy a lefejt tejből ne a vizesebb részt, hanem inkább a hátsó tejet kapja. Lásd lejjebb a fejésről szóló részeket! Jó megoldás, ha már a szülés napján lefejed a kolosztrumot, és a kicsi adagokat steril fecskendőben, feliratozva (fejés pontos dátuma) lefagyasztod. Ha –18 fokon tárolod saját steril csomagolásában, és elkülönítve minden más élelmiszertől, később odaadhatod neki ezt az értékes, rendkívül magas immunanyag-tartalmú tejet.
• További problémát jelenthet a koraszülött babák szoptatásával kapcsolatosan, hogy – érthető módon – rengeteget alszanak. Ha arra várnánk, hogy majd magától jelentkezik, ha éhes, valószínűleg nem lenne kielégítő a gyarapodása. A pici súlyától függően napi 10-14 etetésre/szoptatásra is szükség lehet. Akkor sem kell elkeseredni, ha a kórházi szokások miatt sokáig kizárólag vagy részben cumisüvegből kapja az anyatejet a kisbaba. Nagy részüknek semmiféle problémát nem okoz a szopásra való áttérés, sőt, amint lehet, előnyben részesítik a puha, meleg anyamellet a gumicumival szemben. Előfordulhat azonban az is, hogy a babát megzavarja a kétféle szopási technikát igénylő etetés, és elutasítja a szopást. Ilyenkor – mivel a koraszülött baba számára létfontosságú a szopás – sürgősen kérj segítséget és tanácsot. Léteznek szoptatásbarát etetési módszerek is. (Lásd könyvünk végén a címlistát.)

A koraszülött szoptatásához nagy türelem, tömérdek idő és önbizalom szükséges. Hinned kell abban, hogy képes leszel a legjobb minőségű táplálékot és egyben gyógyszert a szoptatáson keresztül biztosítani, bízz a gyermekedben!