Bemutatkozás: Lovász Nóri

1. Mondanál pár szót magadról, családodról?

Haászné Lovász Nóri vagyok, 38 éves. Van egy szuper, támogató férjem 17 éve és egy csodálatos kislányunk, Lujzi, aki 5,5 éves. 2004-ben végeztem a Semmelweis Egyetem Egészségügyi Főiskolai Karán védőnőként, majd egy budapesti gimnáziumban kezdtem dolgozni.

2. Hogyan, mikor döntöttél úgy, hogy szeretnél szoptatási tanácsadó lenni?

Lujzi 2012-ben született a Sote 2 klinikán, ahol semmi támogatást nem kaptam a szoptatásban. Korábban úgy gondoltam, hogy teljesen természetesen magától menni fog és fel sem merült bennem, hogy előre olvassak vagy készüljek rá.
A kórházi napok alatt is és utána az otthoni első hetek alatt is sajnálatos módon sok olyan egészségügyi dolgozóval találkoztam, akik nem naprakész és nem hiteles infókkal láttak el. Ezzel még jobban aláásták a szoptatást, amiben amúgysem volt sikerélményünk. Nagyon fájt a mellem és a lelkem is, tiszta seb voltam, Lujzi nem volt hatékony, nem értettem miért csak sír, mindent csupa rossznak éltem meg.
Tudtam, hogy semmi nem tántoríthat el és semmit sem szeretnék jobban, mint szoptatni, így hosszú, küzdelmes munka és a nehezen megtalált megfelelő segítségek mellett sikerült a boldog, örömteli szoptatás. Lujzi maga döntötte el pár hete 5,5 évesen, hogy többet nem kér cicit, így megélhettem az elválasztódás folyamatát is, annak minden szépségével és fájdalmával együtt.

Mikor megtudtam, hogy van lehetőség szoptatási tanácsadónak tanulni, azonnal tudtam, hogy hosszú évek után végre megtaláltam azt, amit igazán csinálni szeretnék. 2015 szeptemberben elkezdtem a laktációs szaktanácsadó vizsgára felkészítő szakot, majd 2016-ban sikeres IBCLC vizsgát tettem.

3. Mik a céljaid a munkádban?

A sikeres vizsgával egy időben kezdtem el dolgozni a Kútvölgyi úti tömb Maternity Szülészeti és Nőgyógyászati magánklinikán, ahol jelenleg is heti 3 napot dolgozom. Sok mindent elértünk a kórházban, de sok minden még hátra van.
Nagyon jó megélnem minden nap, hogy megadhatom az anyáknak azt a szükséges lelki és fizikai támogatást, amit nekem nem volt szerencsém megkapnom kislányom születése után. Fontosnak tartom, hogy biztonságban érezzék magukat mellettem, hogy megkapják a maximális támogatást a sikeres szoptatáshoz, illetve ami nagyon fontos, hogy abban támogassam őket, amit szeretnének és hogy a megfelelő információk birtokába juthassanak.
Nemrég indítottunk el személyes és csoportos szoptatásra felkészítő foglalkozásainkat, aminek már látom pozitív hozadékát: jóval felkészültebbek és tájékozottabbak szülés után azok az anyukák, akik ezen részt vettek.

4. Hogyan képzeled el az elnökség és az egyesület elkövetkezendő időszakát?

Az egyesületi munkát nagy izgalommal vártam. Örülök, hogy egy ilyen klassz csapat tagja lehetek. Nagy fejlődési lehetőség ez számomra is, mert nagyon nem voltam korábban jártas a civil szférában. Nagyon fontosnak tartanám egy összetartó és szeretetteli közösség kialakítását, én ezen leszek minden erőmmel és nagyon remélem, hogy ez a lelkes fiatalos lendület, majd lelkesít Titeket tagokat is. Szintén nagyon fontosnak feladatunk, hogy még hozzáférhetőbbé tegyünk naprakész és hiteles információkat a szoptatással kapcsolatban ugyanúgy a szülők, mint az egészségügyben dolgozók számára is.

Bemutatkozás: Hegyi Eszter

1. Mondanál pár szót magadról, családodról?

Hegyi Eszter vagyok, 2010-ben végeztem a Semmelweis Egyetem Általános Orvostudományi Karán és ebben az évben kezdtem el dolgozni az ajkai Magyar Imre Kórházban gyermekgyógyász rezidensként. Az itt töltött éveim alatt vált az intézményünk bababarát kórházzá , így szerencsésnek mondhatom magam, hiszen a bababarát szemléletet láttam, tanultam a rezidens éveim kezdetétől. 2015-ben tettem csecsemő- és gyermekgyógyászat szakvizsgát.
Jelenleg Budapesten élünk a családommal és a 2 éves kisfiammal töltöm az időm nagy részét . Emellett magánpraxisban szoptatási tanácsadással foglalkozom, amennyire az energiám engedi.

2. Hogyan, mikor döntöttél úgy, hogy szeretnél szoptatási tanácsadó lenni?

Az ibclc képzést 2015-ben kezdtem el. Abban az évben tudtuk meg , hogy gyermeket várunk és úgy éreztem mindenképpen szeretnék minél több információ birtokában lenni mire megszületik a kisfiam, illetve 2015 végén tettem szakvizsgát és természetes volt számomra, hogy ezzel képzéssel lesz kerek a szakképesítésem.

3. Mik a céljaid az egyesületi munkád során?

Kisfiunk 2016-ban született meg Budapesten az egyik egyetemi klinikán. Őszintén elmondhatom, hogy életem egy igen nehéz időszakát töltöttem a gyermekágyas osztályon, és saját bőrömön tapasztalhattam meg az egészségügyi dolgozók elavult, hiányos és sokszor inadekvát ismeretit a szoptatástámogatással kapcsolatban és az elutasítást, amellyel az új információkat fogadják a témával kapcsolatban. Nagyon elkeserített ez a helyzet.
A saját szoptatástörténetünk nem indult zökkenőmentesen, és egyre gyakrabban tapasztaltam, hogy a minket, kisgyermekes anyukákat körülvevő egészségügyi személyzet gyakorlatilag maga ássa alá a szoptatás sikerességét sok esetben. Egyik fő célom, hogy ezen valamelyest változtatni tudjunk.
Úgy vélem elsősorban a fiatalok, fiatal szakorvosok, rezidensek azok, akik nyitottak az új információk befogadására és a szemléletváltásra. Az ő megszólításuk, érdeklődésük felkeltése a téma iránt és lehetőség szerint az oktatásuk kifejezetten fontos feladatunk.

4. Hogyan képzeled el az elnökség és az egyesület elkövetkezendő időszakát?

Biztos vagyok benne, hogy rengeteg munka vár ránk a következő 3 évben. Csapatunk azonban rendkívül lelkes, szerencsére már az első találkozásnál megtaláltuk a közös hangot. Bízom benne, hogy sikerül az egyesület életét felpezsdítenünk. Szeretnénk sok közösségi programot szervezni, rengeteg új ötletünk van az oktatással kapcsolatban is.

Bemutatkozás: Varga-Heier Kriszti

1. Mondanál pár szót magadról, családodról?

Dr. Varga-Heier Krisztina vagyok, végzettségem szerint orvos és IBCLC laktációs szaktanácsadó. Férjemmel 12 éve vagyunk házasok, három gyönyörű gyermekünk van, 7 és 5 éves kisfiúk és egy 2,5 éves kislány.

2. Hogyan, mikor döntöttél úgy, hogy szeretnél szoptatási tanácsadó lenni?

Első gyermekem születése utáni percekben szembesültem azzal, hogy hiába a friss, ropogós orvosi diploma a zsebemben, semmit sem tudok a szoptatásról. Így az első kisfiam születésével, minden szempontból egy számomra ismeretlen világba csöppentem. Gyakorlatilag semmit sem tudtam arról, hogy egy újszülött, csecsemő milyen, mit tud, mire vágyik, hogyan kell szoptatni.
Azt látom és tapasztalom, hogy mint, amikor a fiatal pár az esküvőre készül, minden csak és kizárólag az esküvőről szól, meg van tervezve minden perc és részlet pontosan, de hogy utána jön a házasság, ami végső soron a nehezebb munka, arról szinte egy szó sem esik. Valahogy így van ez a várandósság alatt is: minden csak és kizárólag arról szól, hogy a várandósság alatt milyen vizsgálatok vannak, mire kell odafigyelni és persze, itt is abszolút fókuszba kerül a nagy nap, azaz a szülés, többször körbejárva. Az, hogy utána ott lesz egy kisbaba, arról már kevesebb szó esik. Így aztán nagy meglepetés éri a frissen szült anyukákat, amikor szembesülnek vele, hogy a szülés utáni időszakról mennyire semmit sem tudnak. Kisfiammal közösen fedeztük fel ezt az új világot. Rájöttem, hogy milyen szerencsénk volt, nekünk a szoptatás kölcsönösen sok örömöt adott és ez azon múlt, hogy megfelelő könyvek és oldalak kerültek a szemem elé. Ezek után döntöttem el, hogy laktációs szaktanácsadó szeretnék lenni.

3. Mik a céljaid a munkádban?

Szívem vágya, hogy másoknak a szoptatás az első pillanattól kezdve természetes és örömteli legyen. Családterápiás képzésben is részt veszek, mert minden érdekel, ami a családdal, gyermekneveléssel, szoptatással kapcsolatos. 2016 vége óta végzek tanácsadást, minden erőmmel azon vagyok, hogy akik, hozzám fordulnak választ kapjanak a kérdéseikre és megtanuljanak bízni magukban és a babájukban.

4. Hogyan képzeled el az elnökség és az egyesület elkövetkezendő időszakát?

Az Egyesületben való munka nagy kihívás és öröm, nagyon örülök, hogy lehetőséget kaptam, hogy egy nagyszerű csapattal dolgozhatok együtt. A közösen megfogalmazott céljaink közül hozzám az oktatás áll a legközelebb, a megfelelő információk hatékony átadása, melynek segítségével az édesanyák országszerte olyan szakemberekkel találkozhatnak, akik a megfelelő válaszokkal rendelkeznek a szoptatással kapcsolatban. Szemléletváltásra van szükség az egészségügyben a szoptatás megítélésével kapcsolatban, ez egy nagy feladat, sokan már régóta és kitartóan dolgoztak és dolgoznak ezen az Egyesület tagjai közül, ebben a munkában szeretnénk és szeretném kivenni a részem, mint az elnökség tagja. Köszönöm a bizalmat, amit Nekem, Nekünk szavaztatok!

Bemutatkozás: Toma Ildikó

 

1. Mondanál pár szót magadról, családodról?

Toma Ildikó vagyok, Vecsésen élek férjemmel és két lányommal. 2005-ben végeztem gyógyszereszként Budapesten, majd gyógyszertárban dolgoztam a gyerekek születéséig.

2. Hogyan, mikor döntöttél úgy, hogy szeretnél szoptatási tanácsadó lenni?

2008-ban, majd 2010-ben születtek a lányaim, akkor a Liga honlapján és csoportjában kaptam meg a megfelelő információt és támogatást, hogy a felmerülő nehézségek ellenére tudjam őket szoptatni. Akkor gondolkoztam el rajta, hogy a gyógyszerészi munkámat nagyon jól kiegészítené a szoptatási tanácsadás, és kerestem a lehetőségeket, hogy hogyan lehetnék én is tanácsadó.
2011/12-ben jártam az IBCLC képzésre, majd a gyakorlati órák megszerzése után 2014-ben tettem le a nemzetközi vizsgát. Jelenleg gyógyszertárban dolgozok majdnem teljes munkaidőben, és a fennmaradó szabadidőm én látogatom az édesanyákat, és vezetek csoportot.

3. Mik a céljaid a munkádban?

Nagyon fontosnak tartom, hogy minden édesanya találja meg a saját útját, amivel ő azonosulni tud, és ez nem feltétlenül az igény szerinti szoptatás lesz. Próbálok nagyon odafigyelni a kommunikációra, és arra, hogy megtaláljuk, hogy az anya mit szeretne igazán. Elengedhetetlennek tartom a szakmai felkészültséget, az állandó továbbképzést, hogy a munkát megfelelő színvonalon végezhessem, és a korrekt információkat át tudjam adni.

4. Hogyan képzeled el az elnökség és az egyesület elkövetkezendő időszakát?

A szoptatás népszerűsítése a legfontosabb feladatunk szerintem. Sajnos sok fiatal szülőtől hallom, hogy szoptatást nehézségként élik meg, úgy tekintenek rá, hogy bonyolult, időigényes, egyszerűbb a cumisüveg. A generáció sajátosságai miatt fontos, hogy az online térben aktívan jelen legyünk! Ezen túl az egészségügyi személyzet oktatása, “felvilágosítása” tűnik számomra elengedhetetlennek, az anyák nem jutnak egyről a kettőre, ha homlokegyenest mást mond az orvos, vagy a védőnő mint én, és ez nagyban megnehezíti a mi munkánkat is. Sokszor kapok gyógyszeres kérdést, és sajnálattal hallom, hogy tízből kilencszer az elválasztást javasolják az anyáknak, itt is jó lenne előrelépni.
Az elnökség tagjaival eltöltött rövid idő már elég volt arra, hogy érezzem, jó helyen vagyok, és jó csapatban dolgozhatok. A céljaink azonosak, egyetértünk sok mindenben. Megpróbálok a legjobb tudásom szerint dolgozni az Egyesület céljaiért, amennyire időm és munkám engedi.

Bemutatkozik az elnökség – Bodroghelyi Móni

Kedves Tagok!

Az alábbiakban olvashatjátok az új elnökség tagjainak bemutatkozását egyenként.
Első bemutatkozónk Bodroghelyi Móni, elnök:

 

1. Mondanál pár szót magadról, családodról?

Bodroghelyi Móni vagyok, alapvégzettségem szerint logopédus, gyógypedagógus tanár. Már az egyetem alatt férjhez mentem, és elkezdtem egy óvodában dolgozni, ahol főleg pöszeterápiát és diszlexia prevenciós órákat tartottam. Diplomát 2011-ben, már várandósan szereztem. 2013-ban jelentkeztem a SOTE laktációs képzésére, de IBCLC minősítést és diplomát csak 2016-ban szereztem, mert közben megszületett a második gyerekünk. 2016 ősze óta dolgozom a SE II. számú Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikán, ahol a kezdeti ellenállás után egyre nagyobb szakmai megbecsülést kapok, és sikerül a szemléletformáláson dolgozni.

2. Hogyan, mikor döntöttél úgy, hogy szeretnél szoptatási tanácsadó lenni?

Mikor az első lányom megszületett, mindkét nővérem igyekezett sokat segíteni, és a tapasztalataikat átadni. Egyikük igény szerint szoptatta a gyerekeit, a másik pedig szigorú 3 órás ritmusban. Én meg volt, hogy egyik nap így, másik nap úgy… Volt egy pont, amikor éreztem, hogy muszáj döntenem, és tudtam, hogy engem a tudomány tud „meggyőzni”. Ezért jelentkeztem a laktációs képzésre, ahol meg is találtam a válaszokat. Második gyermekemmel már nyugodtan és boldogan éltük meg a szoptatás, együtt alvás, kettőnk szimbiózisának örömeit.

3. Mik a céljaid a munkádban?

A kórházi tapasztalataim révén nagyon szeretném az egészségügyi szakdolgozók szoptatási ismereteit bővíteni, korszerűsíteni. Rég törekszik erre az Egyesület, szeretnék én is bekapcsolódni ebbe a munkába. Fontosnak tartom, hogy úgy tudjunk kommunikálni a társszakmák képviselőivel,hogy a már meglévő közös pontokra, pozitívumokra fókuszálva együttműködést alakítsunk ki és együtt fejlődjünk.

4. Hogyan képzeled el az elnökség és az egyesület elkövetkezendő időszakát?

Bízom, bízunk benne az elnökséggel, hogy sikerül felpezsdítenünk az Egyesületben a közösségi életet. Az eddigi munkák mellett szeretném, ha az Egyesület „híresebb” lenne. Gondolok itt online kampányokra, sajtó megjelenésekre, a lényeg, hogy halljon rólunk a nagyvilág.