Bemutatkozás: Toma Ildikó

1. Mondanál pár szót magadról, családodról?

Toma Ildikó vagyok, Vecsésen élek férjemmel és két lányommal. 2005-ben végeztem gyógyszereszként Budapesten, majd gyógyszertárban dolgoztam a gyerekek születéséig.

2. Hogyan, mikor döntöttél úgy, hogy szeretnél szoptatási tanácsadó lenni?

2008-ban, majd 2010-ben születtek a lányaim, akkor a Liga honlapján és csoportjában kaptam meg a megfelelő információt és támogatást, hogy a felmerülő nehézségek ellenére tudjam őket szoptatni. Akkor gondolkoztam el rajta, hogy a gyógyszerészi munkámat nagyon jól kiegészítené a szoptatási tanácsadás, és kerestem a lehetőségeket, hogy hogyan lehetnék én is tanácsadó.
2011/12-ben jártam az IBCLC képzésre, majd a gyakorlati órák megszerzése után 2014-ben tettem le a nemzetközi vizsgát. Jelenleg gyógyszertárban dolgozok majdnem teljes munkaidőben, és a fennmaradó szabadidőm én látogatom az édesanyákat, és vezetek csoportot.

3. Mik a céljaid a munkádban?

Nagyon fontosnak tartom, hogy minden édesanya találja meg a saját útját, amivel ő azonosulni tud, és ez nem feltétlenül az igény szerinti szoptatás lesz. Próbálok nagyon odafigyelni a kommunikációra, és arra, hogy megtaláljuk, hogy az anya mit szeretne igazán. Elengedhetetlennek tartom a szakmai felkészültséget, az állandó továbbképzést, hogy a munkát megfelelő színvonalon végezhessem, és a korrekt információkat át tudjam adni.

4. Hogyan képzeled el az elnökség és az egyesület elkövetkezendő időszakát?

A szoptatás népszerűsítése a legfontosabb feladatunk szerintem. Sajnos sok fiatal szülőtől hallom, hogy szoptatást nehézségként élik meg, úgy tekintenek rá, hogy bonyolult, időigényes, egyszerűbb a cumisüveg. A generáció sajátosságai miatt fontos, hogy az online térben aktívan jelen legyünk! Ezen túl az egészségügyi személyzet oktatása, “felvilágosítása” tűnik számomra elengedhetetlennek, az anyák nem jutnak egyről a kettőre, ha homlokegyenest mást mond az orvos, vagy a védőnő mint én, és ez nagyban megnehezíti a mi munkánkat is. Sokszor kapok gyógyszeres kérdést, és sajnálattal hallom, hogy tízből kilencszer az elválasztást javasolják az anyáknak, itt is jó lenne előrelépni.
Az elnökség tagjaival eltöltött rövid idő már elég volt arra, hogy érezzem, jó helyen vagyok, és jó csapatban dolgozhatok. A céljaink azonosak, egyetértünk sok mindenben. Megpróbálok a legjobb tudásom szerint dolgozni az Egyesület céljaiért, amennyire időm és munkám engedi.