Bemutatkozás: Lovász Nóri

1. Mondanál pár szót magadról, családodról?

Haászné Lovász Nóri vagyok, 38 éves. Van egy szuper, támogató férjem 17 éve és egy csodálatos kislányunk, Lujzi, aki 5,5 éves. 2004-ben végeztem a Semmelweis Egyetem Egészségügyi Főiskolai Karán védőnőként, majd egy budapesti gimnáziumban kezdtem dolgozni.

2. Hogyan, mikor döntöttél úgy, hogy szeretnél szoptatási tanácsadó lenni?

Lujzi 2012-ben született a Sote 2 klinikán, ahol semmi támogatást nem kaptam a szoptatásban. Korábban úgy gondoltam, hogy teljesen természetesen magától menni fog és fel sem merült bennem, hogy előre olvassak vagy készüljek rá.
A kórházi napok alatt is és utána az otthoni első hetek alatt is sajnálatos módon sok olyan egészségügyi dolgozóval találkoztam, akik nem naprakész és nem hiteles infókkal láttak el. Ezzel még jobban aláásták a szoptatást, amiben amúgysem volt sikerélményünk. Nagyon fájt a mellem és a lelkem is, tiszta seb voltam, Lujzi nem volt hatékony, nem értettem miért csak sír, mindent csupa rossznak éltem meg.
Tudtam, hogy semmi nem tántoríthat el és semmit sem szeretnék jobban, mint szoptatni, így hosszú, küzdelmes munka és a nehezen megtalált megfelelő segítségek mellett sikerült a boldog, örömteli szoptatás. Lujzi maga döntötte el pár hete 5,5 évesen, hogy többet nem kér cicit, így megélhettem az elválasztódás folyamatát is, annak minden szépségével és fájdalmával együtt.

Mikor megtudtam, hogy van lehetőség szoptatási tanácsadónak tanulni, azonnal tudtam, hogy hosszú évek után végre megtaláltam azt, amit igazán csinálni szeretnék. 2015 szeptemberben elkezdtem a laktációs szaktanácsadó vizsgára felkészítő szakot, majd 2016-ban sikeres IBCLC vizsgát tettem.

3. Mik a céljaid a munkádban?

A sikeres vizsgával egy időben kezdtem el dolgozni a Kútvölgyi úti tömb Maternity Szülészeti és Nőgyógyászati magánklinikán, ahol jelenleg is heti 3 napot dolgozom. Sok mindent elértünk a kórházban, de sok minden még hátra van.
Nagyon jó megélnem minden nap, hogy megadhatom az anyáknak azt a szükséges lelki és fizikai támogatást, amit nekem nem volt szerencsém megkapnom kislányom születése után. Fontosnak tartom, hogy biztonságban érezzék magukat mellettem, hogy megkapják a maximális támogatást a sikeres szoptatáshoz, illetve ami nagyon fontos, hogy abban támogassam őket, amit szeretnének és hogy a megfelelő információk birtokába juthassanak.
Nemrég indítottunk el személyes és csoportos szoptatásra felkészítő foglalkozásainkat, aminek már látom pozitív hozadékát: jóval felkészültebbek és tájékozottabbak szülés után azok az anyukák, akik ezen részt vettek.

4. Hogyan képzeled el az elnökség és az egyesület elkövetkezendő időszakát?

Az egyesületi munkát nagy izgalommal vártam. Örülök, hogy egy ilyen klassz csapat tagja lehetek. Nagy fejlődési lehetőség ez számomra is, mert nagyon nem voltam korábban jártas a civil szférában. Nagyon fontosnak tartanám egy összetartó és szeretetteli közösség kialakítását, én ezen leszek minden erőmmel és nagyon remélem, hogy ez a lelkes fiatalos lendület, majd lelkesít Titeket tagokat is. Szintén nagyon fontosnak feladatunk, hogy még hozzáférhetőbbé tegyünk naprakész és hiteles információkat a szoptatással kapcsolatban ugyanúgy a szülők, mint az egészségügyben dolgozók számára is.